A kedvesemnek!

Napfényben csillogó fekete hajad

A szélben, mint üstökös úgy halad.

Szárnyra kél, úgy repül s simogat

S körbelengi fehéren fénylő arcodat.

Hangod lágyan simogatja kemény szívem.

Testeden lágy érintést remél kezem.

Szívedből szól a dal, mely elhagyja ajkad,

Szíved-lelked rejtekén érzésed nem lankad.

Istennek köszönöm, hogy sorsom sorsod keresztezte

Feloldozásom kérem, hogy hangom, lelked durván érintette.

Lecsorgó fénylő könnycsepp, mi méhed gyümölcsének tükre

Az egyetlen, mely sötét lelkemből utat mutat a fényre.

Engem már rég nem szeretett így senki sem,

Szíved melegét én nem feledem soha sem.

Meghálálni e sok jót, míg élek nem tudom,

Rejtve maradt érzéseim neked, versekben írom.

Oldal: Saját versek
A Magyar költészet honlapja! - © 2008 - 2024 - sportbar.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat